Kezdőoldal

Még az óévben adtunk fel két DSD feladványt. A double single dummyt úgy kell elképzelni, mintha az egyik vonal 52 lapot látna (általában az ellenjátékosok), a másik viszont csak 26-ot, a sajátjait és az asztalt. A cél, hogy az ellenfelet, aki csak a saját lapjait meg az asztalt látja, ravasz játékunkkal rávegyük arra, hogy logikusan gondolkozva és tőlünk is logikus játékot feltételezve(!) felvevőként elbukja az amúgy benne lévő játszmát. Most lássuk a megoldásokat.

Az Unokabridzs projekt évekkel ezelőtt kezdődött, azóta több generáció került ki Baksay László kezei közül, az ő módszere alapján elsajátítva a bridzset.

Sherlock Holmes egy szabad estéjén a bridzsklubba látogatott el és leült egy asztal mellé. A szomszéd asztalnál kitűnő bridzsezők játszottak és éppen befejezték a robbert. Úgy a felvevő, mint az ellenjáték ütései szépen rendezetten feküdtek az asztalon. Most az egyik játékos összetolta a felvevő ütéseit egy csomóvá, valamint az ellenjáték ütéseit is egy csomóvá, azután anélkül, hogy a lapok sorrendjében bárhol is változás állott volna be, az egyik csomót a másikra tette.

Két úgynevezett DSD feladvány következik. DSD, azaz double single dummy. Úgy kell elképzelni, mintha az egyik vonal 52 lapot látna (általában az ellenjátékosok), a másik viszont csak 26-ot, a sajátjait és az asztalt. Ez abban tér el a double dummy rejtvényektől, hogy utóbbiakban mindenki minden lapot lát. A cél, hogy az ellenfelet, aki csak a saját lapjait meg az asztalt látja, ravasz játékunkkal rávegyük arra, hogy logikusan gondolkozva és tőlünk is logikus játékot feltételezve(!) felvevőként elbukja az amúgy benne lévő játszmát.

Gyászkeretes lapot hozott a posta:
„Fájdalomtól megtört szívekkel jelentjük, hogy családunk ifjú és szeretett tagja, Kőr Hármaska, családjának védelmében hősi halált halt. Hamvait a köztemető díszsírhelyén f. hó hetedikén d. u. négykor helyezzük örök nyugalomra.
A gyászoló Kőr család.”

Amikor beléptem a Lila Pingvinbe, már ott ült az asztalomnál a Treff Hármas és nagy elmélyedéssel olvasta a sportlapot. Komikus volt ez a pici emberke a nagy székben, kezében az újságlepedővel.

Peches napom volt. Kedvezőtlen elosztások, sikertelen impasszok gyötörtek egész nap, úgyhogy jelentékeny mínuszban végeztem. Amikor kopott legénylakásomban pihenőre tértem, még egyre azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsétlenül is feküdtek ezek a játszmák. Meg aztán az ellenfeleknek is hallatlan szerencséjük volt, mindig eltalálták az egyetlen indító kijátszást, amellyel a felvételemet el lehetett buktatni. Még az ágyban is erről ábrándoztam: „Hej, ha egyszer kedvezőek volnának a körülmények, én milyen tökéletesen meg tudnám játszani a partikat!”

Gőzerővel zajlik a heti rendszerességgel induló robotbajnokság, a Hungarian Bridge Challenge. A vírus elleni védekezést segítő és a karantén enyhítésére kitalált bridzskísérlet bevált, a bajnokság már a 36. szakaszon is túl van. Időközben a Román Bridzs Szövetség is magáévá tette az ötletet, s míg nálunk 60-70 fő szokott játszani, náluk már 200-an indultak a legutóbbi bajnokságon. És a győztes – immáron második alkalommal – egy magyar játékos lett, Scharnitzky Péter! A két szervező megegyezett abban, hogy a bajnokok egy úgynevezett Szuperdöntőt játszanak, így a múlt héten Péter jóvoltából ismét egy magyar–magyar döntőt (Scharnitzky Péter–Quittner Gusztáv) kísérhettek figyelemmel az érdeklődők.

Idén másodjára szervezték meg a Közép-Európai Bridzs Ifjúsági Csapatversenyt. A cseh tornára tavaly négy magyar csapat utazott Prágába, most novemberben viszont kénytelenek voltak online tartani. Végül csak egy magyar U21-es csapat nevezett Jalsovszky Janka, Argay Zsolt, Kemény Márk és Szűcs Leó részvételével, Janka és Leó utolsó évét élvezve ki ebben a kategóriában. A pénteken és szombaton tartott kvalifikációban mindhárom korosztály csapatai együtt versenyeztek, innen a legjobb négy-négy jutott be az elődöntőkbe az U16, U21 és U26 kategóriákban.

A véletlenek összejátszása teremtette az alábbi különös esetet. Mostanság történt, egy verőfényes szeptemberi vasárnapon. Kisétáltam a régiségek piacára. Nyüzsögtek a járókelők, volt, aki száját fedte maszkkal, de legtöbben csak színes rövid ujjú öltözetben jelentek meg. Egy felhő sem csellengett az égen. Ide-oda lófráltam, régi érméket, lámpákat kutattam. Ócskaságok árasztották el a piacot, de ez nem zavart. Egyszer csak egy kopott kockás pokrócon fakó és hiányos újságokra lettem figyelmes, és valami ötlettől vezérelve belelapoztam az egyikbe. Jobban mondva inkább csak óvatosan szétnyitottam, nem akartam, hogy a kezemben hulljon darabokra.